A szabadulós játék összehoz

Már 3 éve játszhatunk élő szabadulós játékot Magyarországon – a láz azonban még mindig nem csillapodik. Mára Budapest igazi szabadulós nagyhatalom lett, és már olyan csapatok is vannak, akik szobáról-szobára járva igyekeznek újabb rekordot dönteni. De ahogy ők ügyesednek, a szobák is egyre trükkösebbek.

A szabadulós játék a számítógépen futó „room escape" játékok élő verziója: a játékosokat bezárják egy helyszínre, ahonnan a kerettörténethez kapcsolódó feladatok megoldása után szabadulhatnak. A modern kor játékosai viszont ma már nem érik be ennyivel. Nekik már egészen kifinomult élmények kellenek.

„Mi is sok játékot végigjátszottunk, mielőtt megnyitottuk volna a saját pályánkat." – meséli Péntek Nikolett, aki a különös hangulatú Verem-be zárja be a pikáns élményre vállalkozókat.  „Azt láttuk, hogy a látvány összhangjára, a játéktéren belüli és azon kívüli kiegészítőkre kevesen figyelnek. Mi az egységes hangulat megteremtésében, díszletben vagyunk igazán erősek. A játékon kívül sok munkát fektettünk a csapatok fogadására alkalmas közösségi terek kialakításába is.

A Verem-ben a játékosoknak egy bukott diktátor rejtekhelyére kell kalandos módon bejutniuk, végrehajtani a küldetésüket, majd a legvégén természetesen ki is kell szabadulniuk. A budai vár közelében található pince már önmagában is gyanús hangulatú, de a bejutás során a rácsozott félhomályos lámpák, a lőszeres ládák és egyéb katonai felszerelések miatt abszolút hitelesen hozza azt az érzést, hogy az ember a legsötétebb szovjet bunker csapdájába próbál bejutni. Ha sikerül átküzdenie magát az erősen ipari hangulatú első helységeken, feltárul előtte az igazi rejtekhely, ami inkább egy kényelmes, tiszta retro berendezésű lakásra hasonlít. Ráadásul a Veremben nem csak a rejtély kulcsát kell megtalálni, néha bizony fizikai ügyességre is szükség van.

„Persze a pályát azért úgy állítottuk össze, hogy senki ne kerüljön behozhatatlan hátrányba, ha az ügyességi feladatokban annyira nem jó." – teszi hozzá Péntek Nikolett. –„Úgy érezzük, hogy a játék elég nehézre sikerült, sokan nem is tudtak kijutni, így a kezdeti tervünkhöz képest meghosszabbítottuk a játékidőt. De épp hétvégén jött egy 6 fős csapat, akik csak úgy végigsöpörtek a pályán. Persze ők már egyértelműen profinak számítottak, részt vettek néhány játékon máshol."

A szabadulós játékok új dimenzióját próbálhatjuk ki a Funlock nevű játéktérben is. Aki ide foglal időpontot, az már a visszaigazoláskor játszani kezd: „minden csapat kap egy rejtvényt, melyből kitalálhatják a szoba ajtajának kódját. Kicsit olyan, mintha be kellene törni a játékba és ehhez már a játék előtt elő kellene készülni. A másik fontos különbség, hogy nálunk nincsenek lakatok... na jó egy lakatunk van, de az inkább egyfajta szentimentális kapcsolódási pont a műfajjal. Nálunk a csapatok egy letisztult környezetben, modern, high-tech feladványokkal néznek farkasszemet és nincs a szobában olyan tárgy, ami ne lenne szerves része a játéknak." – mutatja be az őrült programozók világába kalauzoló kalandot Csernák András, a hely vezetője.

 

Bár elsőre talán azt képzelnénk, a Funlock kizárólag az IT szakos egyetemisták szórakozóhelye, Csernák András meglepő történetet mesél: „volt nálunk céges csapatépítésen egy anyuka, aki utána születésnapi zsúrt rendezett nálunk 9 éves fiának és annak barátainak. A gyerekek elmesélték a nagyszüleiknek merre jártak, és nem telt bele egy hét, és a nagyszülők is eljöttek játszani. Elmondásuk és megfigyelésünk alapján nagyon élvezték mindannyian. Mellékesen jegyzem meg, hogy a kis srácok futották a legjobb időt."

A kazamaták mélyére, lezárt garzonokba, elhagyott magtárakba vezető játékokat tehát szinte minden korosztály kedveli, olyannyira, hogy sok összeszokott csapat már komoly presztízskérdésként kezeli, hogy megdöntse a rekordokat. Sokszor mégsem a gyakorlottak aratják le a babérokat. „23 perc az eddigi legjobb idő, és a mai napig nem értjük mi történt. Egy olyan csapat állította fel nálunk a rekordot, akik elmondásuk szerint akkor játszottak életükben először ilyen játékot. Toronymagasan övék a legjobb idő, mivel csak egy, vagy talán kettő olyan csapatunk volt, akik 40 perc alatt jöttek ki."

Hogy egyre felkészültebb csapatok érkeznek, az nem újdonság. A pécsi Szabadulj ki! játék vezetője, Jeszenszky József például azt mondja, náluk megtörtént, hogy a múmiás játékra fejlámpákkal felszerelkezve érkezett a csoport, mert megtudták, hogy odabent sötét van. Az ő játékukban viszont minden ilyen cselre számítanak. „Nálunk működik például az újrajátszás lehetősége is. Ha valaki visszatér hozzánk, annak megváltoztatjuk a pályát, új feladatokat kap. A csapatmunkát segítjük azzal, hogy a játékosok névre szóló feladatokat kaphatnak."

A nyíregyházi Ákos nemrég próbált ki egy fiktív bűnügyi helyszínen játszódó szabadulós játékot, és azt meséli, óriási élmény volt. A csapata sikerrel vette az akadályt. Szerinte az ideális csapat legfeljebb négy főből áll: „Négyen még működik a gyors kommunikáció, egy vezér ki tudja osztani a feladatokat, de még nem akadályozzátok egymást a helyszínen!"

Hogy a csoportdinamika mennyire fontos, azt Nagy-Csiha Gergely, a Mindquest nevű játék üzletvezetője is megerősíti. „Általában az a jó csapat, amelyikben minél több féle érdeklődési körű ember van. A gyerekek is nagyon sokat hozzá tudnak tenni a csapatmunkához, az ő fejükben még nincsenek ott a gátak, hogy „ezt a tárgyat húsz évig erre és erre használtam, akkor másra nem lehet". Jobbak az ötleteik."

A Mindquestben annyira nagy hangsúlyt fektetnek a csapatépítésre, hogy három pályájuk kidolgozásakor profi trénerek segítségét is igénybe vették. Mivel ezeknél a játékoknál elengedhetetlen a tagok közötti kommunikáció, a közös ötletelés, a játék kiváló alkalom a csapatépítésre, ezt pedig a cégek is felfedezték maguknak.

„Dolgozunk külső helyszíneken is, ilyenkor van, hogy nyolcvan főt is megmozgatunk" – meséli a szabadulós játék vállalati verziójáról Nagy-Csiha Gergely.  „Egy cég például minden évben jelképes ajándékkal lepte meg a kollégáit. Amikor kitelepültünk, a játék kerettörténete az volt, hogy ezt az ajándékot ellopták és a munkatársaknak ki kellett deríteni, hogy mi történt. Olyan is előfordult, hogy a céges csapat egy projekt eredményét ünnepelte nálunk. Eljátszottuk, hogy ez a végeredmény eltűnt, ők pedig a nyomozás után megérkeztek a mi egyik szobánkba és azt végigjátszva találták azt meg."

A szabadulós játékok tehát kiválóak arra, hogy összekovácsolják a családi, baráti, vagy munkahelyi kollektívát, és talán csak idő kérdése, mikor lesznek szabadulós ranglisták és teljesítménytúrákhoz hasonló csapatos versenyek – de a szabadulós szobák mögött álló kreativitást nézve talán még ennél többre is számíthatunk. Pécsen például már a kerettörténetes-feladatmegoldós játékok szabadtéri verziójával kísérleteznek, bár itt logika helyett inkább az ügyesség játssza majd a főszerepet. A Szabadulj ki! például így képzeli el a legújabb játékot: „kint elsősorban ügyességi feladatokat fogunk játszani, egy akadályversenyt kell elképzelni, ahol a csapatok versenyeznek egymással. Klasszikus feladatokra gondoltunk, mint például a zsákban futás, de azt tervezzük, később kerettörténetet is adunk az egésznek, például egy vírus ellenszerét kell majd megkeresni az erdőben." – mondja a tervekről Jeszenszky József.

Vigyázat! Ahogyan látszik, a közös stratégiai játékok már elhagyták a pincék és börtönök szűk falait, úgyhogy lehet, hogy hamarosan hatalmas, városokon átívelő kalandokban menthetjük meg a világot. Addig viszont érdemes alaposan felkészülni – mondjuk megszerezni a világ legnagyobb gyémántját, megmenteni egy woodoo papnőt és hatástalanítani néhány bombát a már működő játékokban.

Forrás: itthon.hu